Dolgozat
Szerintem az a hatalmas baj velem, hogy túlságosan szeretek. Hogy túlságosan szeretlek. Hogy próbálok ott lenni melletted, fogni a kezed a legrosszabb időkben, hozzád bújni, mikor elfáradtál a suli vagy az edzés után. Próbálok veled nevetni, érted vidámnak lenni, miattad lenni boldognak. Próbálok ott lenni neked, mikor úgy érzed, nincs ott senki. És ott is lennék. És itt is vagyok, még akkor is, ha neked ez fel sem tűnik. Még, ha te oda sem nézel, mikor boldogságtól csillogó szemekkel csodállak. Még, ha neked fel sem tűnik, hogy téged nézlek, és, még akkor is, ha megutál téged a világ. Mert én nem tudnálak. Nem tudnálak utálni, hiszen nem tudlak nem szeretni. Akarlak utálni.. sőt, gyűlölni akarlak teljes szívemből, azért, mert ennyire szeretek. Mert én minden rossz után ott lennék melletted…
Ősszel rengeteget járnánk moziba, meg kirándulhatnánk is. Megnéznénk érdekes kiállításokat, meg festményeket, amik neked nem tetszenek, de én mindig is látni akartam őket. Elmennénk venni egy jó bőrkabátot, mert az már nagyon kell, és segítenél kiválasztani, ja, meg farmert is, mert sosem találok olyat, ami jó rám. De végül neked mindenben tetszenék, szóval hazamennék két kabáttal és négy farmerral. Aztán hátramennénk a kertbe, és belefeküdnénk a falevélkupacba, mint a kisgyerekek. Engem pedig nem érdekelne, mennyire lesz koszos a hajam, vagy a ruhám. Akkor nem érdekelne semmi, csak te.
Télen csókolóznánk a hóesésben. Meg a karácsonyfa alatt. Feldíszítenénk a szobámat égőkkel, aztán Szent Este együtt díszítenénk a fát, én egy kicsit kiküldenélek, hogy addig beszélgess Apával, és mikor bejönnél, láthatnád az ajándékaid, amiket a karácsonyfám alá rejtettem, a tőlem megszokott rendetlenséggel, de annál nagyobb szerelemmel. Aztán vacsoráznánk, természetesen a főzésben segítenék Anyának, hogy büszke lehess rám, és megdicsérhess, milyen ügyes voltam, és milyen finom lett amit csináltam. Aztán csinálnék neked teát, vagy kakaót, vagy forró csokit, és néznénk valami karácsonyi vígjátékot. Kötött pulcsiban ülnénk az ablak előtt, és néznénk a hóesést. Meg szeretnénk egymást. A világon mindennél jobban. Nem csak a szeretet ünnepén, hanem mindig.
Tavasszal elmennénk sétálni, és te szednél nekem virágot az egyik kertből, aztán mikor az ott lakó néni dühösen kijönne, hogy ne tépkedjük le a virágait, csak nevetve bocsánatot kérnénk. Aztán leülnénk valahova, ahol odaadnád a virágot, és csak fognád a kezem, és szeretnél. Én odafutnék megszagolni minden rózsát, minden utcán, te pedig először teljesen hülyének néznél, aztán születésnapomkor beállítanál egy csokor rózsával, mert tudnád, mennyire imádom.
Nyáron elmennénk kirándulni, és majd’ megsülnénk, de akkor is lesétálnánk azokat a kilométereket, és akkor is kibírnánk azt a két óra utazást a buszon. Elmennénk együtt futni, mert ugye én jó formában akarnám tartani magam a bikini szezonra. Ott lennénk minden fesztiválon, ahol a kedvenc bandáink lépnek fel, és boldogok lennénk, hogy együtt üvölthettük a dalaikat a koncerteken. Felülnénk egyik este a motorra és csak mennénk. A végén lehet, már azt sem tudnánk, hol vagyunk, de nyilván egyikünket sem érdekelné, hiszen te ott lennél nekem, én ott lennék neked, és máris nem éreznénk elveszettnek magunkat. Aztán hazamennénk valamikor éjjel, és fürödnénk a medencében. Aztán zuhanyoznánk. Együtt, mert ugye egy percet sem bírnánk ki a másik nélkül. Aztán bekapcsolnánk a tévét, de nem adnának semmi jó filmet, szóval inkább elkezdenénk sorozatot nézni a laptopon, de megcsókolnál, és úgyis az lenne a vége, hogy szexelünk. Aztán megint. Aztán aludnánk, de lefekvés előtt elmondanám neked, hogy mennyire szeretlek, és, hogy nélküled elveszett lennék ebben a hatalmas világban. Te mosolyognál, amitől nekem is mosolyognom kellene, és csak ölelgetnélek. Simogatnám a hátad, hogy el tudj aludni, és mikor már alszol, boldogan hajtanám én is álomra a fejem. Reggel beszélnék Anyukáddal, hogy amíg nem kelsz fel, hadd csináljak neked reggelit, és mikor már ébredeznél, és nem tudnád, hol vagyok, beállítanék hozzád egy nagy tálca reggelivel. Aztán csak néznélek, és biztos, hogy nem bírnám ki, hogy ne túrjak bele a hajadba, még akkor sem, ha tudom, utálod. De egy idő után szeretnéd. Egy idő után szeretnéd minden hülyeségem, minden hisztim, minden vitánkat. Egy idő után elfogadnád, hogy rengeteg dolgot elviccelek, de tudok komoly lenni. Egy idő után elfogadnád, hogy rettenetes a hangom, de mégis mindig imádnád, ha énekelnék. Úgy akarnál elaludni, mint egy kisgyerek, hogy simogatom a fejed, és nem foglalkoznál azzal, ha összetúrom a hajad. Sőt… szeretnéd még azt is. Szomorú lennél, ha jó éjt puszi nélkül aludnék el, vagy, ha nem hívnálak fel, mielőtt aludni megyek, ha nem veled alszom. Utálnád, ha nem én csinálnám a reggeli kávédat, mert még te magad sem tudnád olyan finomra megcsinálni, mint amilyenre én. Minden percben rajtam járna az eszed, és mikor meglátnád a dolgozatban a kérdéseket, legszívesebben mindenre az én nevem írnád válasznak. Aztán mikor ötösre megírtad, büszke lennék rád. Ott állnék a ballagásodon, és majd kicsattannék a boldogságtól, mikor a te nevedet mondanák ki, és hangosabban tapsolnék, mint bárki más. Aztán elmennénk egy hatalmasat bulizni, és este együtt aludnánk. Elmondanám, mennyire büszke vagyok rád, és, hogy te vagy a legügyesebb a világon. Elmesélnéd a terveidet, hogy mi lesz most, az iskola után, aztán azt mondanám, hogy mindenben támogatlak, és, hogy én ott leszek neked, bárhogy is döntesz a jövőddel kapcsolatban. És ott lennék. Ott lennék a jövődben. Minden percben. Része lennék a mindennapjaidnak, és el sem tudnád képzelni nélkülem az életed. És, ha tíz év múlva kérdeznének tőled valamit, ugyan úgy az én nevem akarnád mondani válasznak, mint akkor, az iskolában, tudod, azoknál a dolgozatkérdéseknél.
🌹gősizsófi. 20170301🌹
(via kinekkellavalosag)
Gregorij Martonov
a szerelemről
röviden
azt kell
tudnotok
akkor igaz
ha fáj
különben
hazudtok
(via prxxdx)
Az, aki igazán szeret téged, látja, hogy milyen szétszórt tudsz lenni, milyen hangulatingadozásaid vannak, és néha milyen nehezen kezelhető vagy, de még mindig azt szeretné hogy benne legyél az életében.
(via kinekkellavalosag)
Arany János - Fiamnak
(Részlet)
“ Hála Isten! este van megin‘
mával is fogyott a földi kin.”
(via szuksegem-lenne-rad)
